Ez a szokatlanul széleskörű hálózati lejátszó/előerősítő illusztrálja a moduláris elvű tervezés előnyét – ugyanakkor bebizonyítja, hogy lehet egyszerre rugalmas és felhasználóbarát.
A lenti írás Andrew Everard tesztjének magyarra fordított változata. Az eredeti, HI-FI NEWS által publikált verzió ide kattintva érhető el.
A NO. 519 HÁLÓZATI MÉDIAJÁTSZÓ érkezése
A HI-FI NEWS tesztek mindegyike azzal kezdődik, hogy üzembe helyezésre utasító ímél érkezik Paul Miller szerkesztőtől, de a szinte elérhetetlen, 21 000 fontos (kb. 7,3 M Ft) árkategóriát képviselő Mark Levinson No. 519 hálózati médiajátszó mégis milyen vetélytársakhoz lenne mérhető? Ez egyike azoknak az egyszerű kérdéseknek, amikkel bárkibe belefojthatnánk a szót. Igen, ennyibe kerül az eszköz, ami az jelenti, hogy messze a legdrágább hálózati lejátszó készülék, amely eddig megfordult zenehallgató szobámban és így még a referencia lejátszómat is, amely még kötelező tápegységével is csak kétharmadát teszi ki az árának, csonkának tűnik mellette. Emlékeztetem Önt, hogy a No. 519 jóval inkább hálózati zenelejátszó, amit nyilván remélhettünk, az áráért cserébe. A gyakorlatban kétszeresen helytáll mint meglehetősen sokoldalú DA konverter és különféle kimeneteket is nyújt, hogy a felhasználó “digitális” előerősítőként is használni tudja. Még egy lemeztálca nélküli futóművet is tartalmaz, amely a standard, vörös könyv szerinti CD-ket és MP3 fájlokat tartalmazó lemezeket egyaránt képes fogadni – jóllehet, nem vagyok egészen biztos abban, hogy ki költene ennyit egy eszközre, amin utána lenne szíve alacsony bitrátájú fájlokat lejátszani…
COLOS DARAB
Az USA-ban gyártott high end hifi tradíciójához igazodó No. 519 külleme leginkább “komoly rack-re érett” jelzővel írható le. A kimerítő tömörség és magas minőségen alapuló megépítettség a fekete festésekkel és természetes fém gombokkal valamint az ikonikus Mark Levinson ikertárcsákkal erőlködés nélkül kifejti a fentebb említett benyomást. Az USA-ban gyártották kézzel, és – szerencsére! – nem olyan termetes, ahogy azt szállításhoz használt doboza sejteti. 43,8 cm szélessége meglehetősen standardnak számít, viszont emellett igencsak colos darab, szó szerint, ugyanis előlapján még békében megfér egymás fölött a lemez futómű és a hatalmas, 5 colos LCD kijelző, amely mindent láthatóvá tesz a menübeállításoktól az album borítókig. Másik előnye, hogy jól olvasható, navigálhat rajta a mellékelt távvezérlővel is, de a leggördülékenyebb irányítást az ingyenes, okostelefon és tablet eszközökön futó MP Connect applikáció nyújtja. Utóbbi nem csak arra jó, hogy a különféle bemeneteket és szolgáltatásokat elérje, hanem a készülék finombeállításaiba is beenged.
Utóbbi nagyon jó hír, mivel az előlapon megjelenített menürendszer inkább akadályoz, mint segít – noha biztosra veszem, hogy alaposabb ismerkedés után nem lenne vele gond. Ugyanez érvényes a bekapcsolás folyamatára, ami számomra a Musical Fidelity Encore lejátszót juttatta eszembe, más szóval lenyomja a bekapcsoló gombot és úgy tűnik, mintha semmi sem akarna történni, amitől ismét meg szeretné nyomni, hátha csak elvétette.
Az MF termék esetében automatikus frissítés keresés zajlott le, ami azzal járt, hogy az egység addig “lógott”, míg nem csatlakozott az Internethez – mióta kiküszöbölték, így tudom. A Mark Levinson No. 519 hálózati médiajátszó esetében csak arról van szó, hogy az eszköz kicsit lassan izzik fel, míg semmit nem közöl Önnel a villogó készenléti LED fényen kívül – hasznos lenne, hogy egy betöltő sávval vagy hasonlóval jelezzék a felállást. Ettől eltekintve a No. 519 egészen simán működött az applikációval vagy webes böngészőfelülettel, jóllehet, volt egy enyhe bökkenő a saját zenei könyvtáram felismertetésekor, ami általában MinimServer-en keresztül történik. Ez esetben át kellett váltanom Asset UPnP-re, hogy megjelenjenek a zenéim, de ettől kezdve minden zökkenőmentesen ment tovább, eltekintve az alkalmi kapcsolatbontást a NAS szervereimmel, ami azok újracsatlakoztatását igényelte. Különös módon ezek a dolgok sokkal simábban mentek, amikor a mostanság felkapott Linn Kinsky applikációt használtam a könyvtár és lejátszó közti interfésznek: gyönyörűen működött a MinimServer és a No. 519 használatakor is. Tehát, lejátszik zenét hálózaton keresztül, egészen 192 kHz/32 bites mintavételezésig épp úgy, mint a DSD fájlokat, melyek 2,8 ill. 5,6 MHz-es változatait is támogatja. Emellett két optikai és két koaxiális valamint egy AES/EBU bemenetet is nyújt, egy aszinkron USB-B csatlakozó mellett (számítógéppel való közvetlen összekötéshez) valamint egy pár USB-A portot, hordozható háttértárak fogadására. Ugyancsak alap extra a Bluetooth, amelyet 802.11 b/g/n Wi-Fi szabvány és gigabit Ethernet egészít ki. Ahogy már említettem, a Mark Levinson No. 519 hálózati médiajátszó támogatja a UPnP/DLNA közvetítést és kompatibilis továbbá internetrádió, Spotify Connect valamint TIDAL kliensekkel is (a megfelelő felhasználói regisztráció birtokában). Mindegyik bemenetet és szolgáltatást jókora, tisztán kivehető “gombokkal” érhetünk el a kijelzőn keresztül, és ugyan a navigáló kezelőszervek kicsit apróra sikerültek az applikációban, még a legügyetlenebb kezűek is könnyen használhatják őket.
A beállítások menüjében át lehet kapcsolni a kimeneteket fix vagy vezérelhető jelűre, a választható szűrés pedig hasznos lehet, hogyha aktív mélyláda beiktatásával használná az eszközt, emellett számos hangerő paraméter – például bekapcsolási szint, némítás mértéke, stb. – állítható, beleértve energiatakarékos funkciókat, mint az automata kikapcsolás vagy kijelző elsötétítés. Ezeken felül állítható a bemeneti jelerősség, mi több, a bemenetek kikapcsolhatók és átnevezhetők. Más finombeállításokra is van lehetőség, példának okáért a digitális szűrőket variálhatjuk “Sharp”, “Slow” és “Minimum Fázis” értékek között a PCM jelfolyamokhoz. Állíthatjuk a sávszélességet is normál vagy széles értékek között – a széles megbocsátóbban kezeli a beérkező jel minőségét, de bizonyos minőségi kötöttségekkel jár – és átszabhatjuk a DSD alul áteresztő szűrőt is (a hálózatról vagy USB-ről lejátszott folyam esetén) hogy eltávolítsunk különféle szintű ultraszonikus zajokat.
A Mark Levinson No. 516 hálózati médiajátszó lelke
A beállításokon keresztül férhetünk szintén hozzá a Clari-Fi zene visszaállító technológiához is, melyet a HARMAN, mint Mark Levinson anyavállalat fejlesztett. Az említett eljárás során analizálásra kerül a tömörített digitális hangfájl lejátszás közben és rekonstruálódik az, ami a tömörítési folyamat miatt elveszett. Ahogy a másik extrém esetként DSD szűrőknél, ennél sincs ideális beállítás, hogyha a megfelelő erősséget akarnánk eltalálni – ez leginkább személyes ízlés kérdése. Mindegyik bemenethez függetlenül rendelhetjük hozzá ezeket a paramétereket. Mindez azért lehetséges, mert a No. 519 hálózati médiajátszóba beágyazva fut egy Linux alapú számítógép is, míg a digitális analóg jelátalakítást a Mark Levinson ESS Sabre alapokra épített, ún. Precision Link DAC áramköre végzi, amely a chip kimenetét diszkrét és teljesen szimmetrikus áram-feszültég konverterbe futtatja, így elnyomja a közös módusú zajokat és torzítást. A Precision Link rendszer emellett összetett tápcsatorna rendszerrel is rendelkezik, többszörös, egymástól függetlenül vezérelt csatornákkal a DA konverter számára, plusz különálló lineáris tápellátást kap az I-V konverter és a szűrő áramkörök. Adjuk ehhez még hozzá az ugyancsak nem kevés, hadipari minősítésű komponenseket és légipari szintű anyagokat, és érthetővé válik, hogy a toronymagas árnak számos oka van. De a hang is hasonlóan tekintélyparancsoló vajon, különösen egy olyan piacon, ami nem éppen kevés hálózatképes hifi komponenst kínál? Nos, miután nagy élvezettel kipróbálhattam a No. 526 előerősítőt (HFN Dec. 2016), nagy dolgokat vártam el a No. 519 hálózati médiajátszó részéről is, és örömmel állíthatom, hogy nem kellett csalódnom. CD-lemezek lejátszása során nem tagadhatom, és nem is hagyhatom figyelmen kívül – a No. 519 hálózati médiajátszó nagy, testes és féktelen hangélményt produkált, részletek tömkelegével és kényszeres betekintéssel minden felvételbe, amit csak kipróbáltam. Gyors, megfogott és szélesre tárt, akár Blondie – Pollinator c. számát hallgattam, ahol az erős dob és töltődő ritmus feszessége meghatározó, akár a közelre fókuszált, ugyanakkor atmoszférikus kórussal kiegészülő Stálé Kleiberg-től származó Mass For Modern Man, amelyben az instrumentális mintákat gazdagon közvetítette, szemben az éter háttér jelenlétével.
TELJES CÉLTUDATOSSÁG
A blokk diagramot ábrázoló kép, amely lentebb látható, mutatja a szabályosan középre igazított CD futómű tudását, és ahogyan megszólal, azzal ezt a digitális zenemindenest nem csak előerősítő, hanem nagyon is kifogástalan CD lejátszó szerepbe is sorolhatjuk. Talán nem sorolhatjuk ugyanabba a ligába, mint mondjuk a Marantz SA-10-et, mivel szigorúan CD üzemben utóbbi vibrálóbb stílusban mutatta be a zenét, de éppen ez a lényeg, figyelembe véve a No. 519 hálózati médiajátszó más lehetőségeit. És ki is fejezi e képességeit, ahányszor hálózatról, USB adathordozóról játszik, vagy minden egyebet megszólaltat nagy felbontású minőségben a TIDAL és Qobuz kilenseken keresztül, egészen a DSD folyamokig, amelyek valós erővel és teljes határozottsággal szólalnak meg. Ezt alaposan bebizonyítja a kiváló, Channel Classics által mostanában kiadott Mahler Symphony No. 3 [Budapest Fest Orch/ lván Fischer; CCS SA 38817, DSD], amelyben a légkör és jelenlétérzet kétségbevonhatatlan. Amikor Mac számítógépemről, aszinkron USB bemenetről hallgattam, a No. 519 vitathatóan nélkülözött némi melegséget, habár amikor ugyanezeket a fájlokat egy középkategóriás Mutec MC-3 USB újraidőzítette és a No. 519 S/PDIF bemenetére, az előadás kivirult, gálánsabb lett. USB vagy S/PDIF bemeneten a No. 519 teljesítménye elképesztő, még akkor is, hogyha a jól ismert felület kicsit dominánsabb, magával ragadóbb stílusban akarta kitárni a zene lelkét. Amellett hogy az ilyen különbségek szubjektív ízlésen és rendszer konfiguráción múlnak, emlékeztetném az audiofilek népes táborát, hogy tovább hangolhatják az élményt azokkal a bizonyos digitális szűrők és a PLL zár kiválasztásával. A “slow” szűrő engedélyezése esetén hozzáad egy lehetletnyi melegséget és technikailag jobban passzol a magasabb (88,2 vagy 96 kHz) médiákhoz, míg a “wide” PLL pozíció alapvetően puhít a hangon. De újfent megjegyezném, személyes ízlés szerint kell ezeket állítani és mivel a No. 519 hangjának lényege egyfajta közvetlenség és maximális részletábrázolásra törekvő hajlam, ha Ön ezt várja el a rendszerétől, akkor itt nem nagyon fog tudni félrenyúlni.
MARK LEVINSON NO. 519 HÁLÓZATI MÉDIAJÁTSZÓ ZÁRÓ ÉRTÉKELÉSE
Annak ellenére, hogy lehetetlen a szédítő árcédulát figyelmen kívül hagyni, a No. 519 hálózati médiajátszó továbbra is rendkívül informatív és erőteljes hangot produkál, bármit is akarjon lejátszani rajta, és abszolút uralma alá veszi a hangszínpadot. Egyesek talán beleköthetnek, hogy valamicskével melegebb vagy színesebb hangot is produkálhatna, de másfelől aprólékos beállítással szabhatunk a karakterén, hogy személyes ízlésünknek megfeleljen, és mindezért nem kell lemondanunk a komoly szolgáltatás felhozatalnak.
Bejelentkezés Mark Levinson hifi rendszer bemutatóra
Látogassa meg bemutatótermünket, és fedezze fel az Ön által kiszemelt eszköz valódi tudását!