Nem kevés iróniával, a Mark Levinson szabadon engedett egy monoblokk végerősítő szörnyeteget, melynek tervezőcsapatát egy Krell veterán vezette – üdvözöljük a No. 536-ot!
Egy vagy két évtizeddel ezelőtt a high end erősítők nagyágyúi a Mark Levinson és Krell nevek voltak. 43 évvel előbbi és 36 évvel utóbbi létrejötte után kiderült, hogy a Mark Levinson No. 536 monoblokk erősítőt az a mérnök tervezte, aki 21 évig a Krell csapatát erősítette. Noha Todd Eichenbaum gyártásvezető már 2013 óta erősíti a Harman Luxury Audio cégcsoportot, ez a több, mint két évtizedes szakmai múlt kitörölhetetlen hatást gyakorolt rá. Nem mintha bármi “Krell-szerű” lenne ebben a kb. 5,3 millió forintos eszközben. Úgy néz ki, mint bármely Levinson monoblokk hifi erősítő, és létezésére a gyártó múltjának részletesebb feltárása ad magyarázatot. Noha eltér a gyártó által indított A osztályú dizájntól, mégsem okoz idegen látványt a Levinson-függő audiofil szemeinek.
400W névleges mérése bizonyítja konzervatív jellegét (lásd lejjebb PM labor eredményeit), kézfejhasogató alumínium ötvözet hűtőbordái, precízen kimart előlapja pedig egyértelműen kifejezik nagyon komoly szándékát. Szintúgy a masszív tápegység, amely a mellékelt képen is azonnal látható.
Mivel nem voltam elég kompetens, hogy minden termékadatot magamtól megfejtsek, közvetlenül Eichenbaumhoz fordultam, hogy a projektről érdeklődjek, mely PM (Paul Miller) rámutatása alapján egy terhességi fájdalmát élő elefánttal volt egyenértékű. “Ezt az erősítőt több, mint egy évvel azelőtt bejelentették, hogy végre elkészült volna – miért?” – panaszolta PM. Úgy hangzik, mintha a Mark Levinson biztosra akart volna menni az erősítő sikerességét illetően, ezzel némán tudomásul adva, hogy a márka meglehetősen elkésett, és hogy nem több egy újraindított névnél. Todd Eichenbaum célja nem az volt, hogy kapkodjon. Állítása szerint számos célt akart elérni a No. 536-tal.
“Elsősorban azt a ‘varázslatot’ akartam újraalkotni, amire a több, mint 30 évvel ezelőtti, első meghallgatás óta emlékszem – a legelső alkalomra, amikor Mark Levinson monoblokk erősítő hangját hallhattam.” A mélység és térérzet semmihez sem volt mérhető, a Todd által korábban hallottak közül. “És relatív kevés rendszerrel találkoztam az évtizedek alatt, amik ennyire jól szóltak”.
A monoblokk erősítő DNS megőrzése
Másodsorban azokat a tervezési eljárásokat akarta alkalmazni, amelyeket ő és a mérnökcsapat már elsajátított a korábbi évek “emeljük Mark Levinsont új szintre” időszakában. Ekkor értek el olyan teljesítményt és felhasználói kényelmet, amitől függetlenül megőrizhették a Mark Levinson hangzás DNS-ét. Végül olyan dizájnt akart a No. 536-nak, amivel eredendően robusztus és megbízható kivitelt kap, könnyű összeszerelhetőséggel és tesztelhetőséggel, hogy a különféle rendszeres ellenőrzési folyamatokat és méréseket nap, mint nap el tudják végezni. Ez a hozzáadott tesztelés-központú kialakítás lehetett a fő okozója az erősítő piacra kerüléséhez szükséges idő elhúzódásnak.
Míg a korábbi, függőleges készülékházba épített No. 53 D osztályú monoblokk végerősítő továbbra is a legfelső fokon áll árazás tekintetében, a frissebb és megfizethetőbb No. 536 egyértelműen a de facto zászlóshajó. Tehát a No. 536 számos tekintetben különbözik elődjeitől. Eichenbaum közlése alapján: „a korábbi generációs Mark Levinson erősítők jelszint moduljai bonyolultabb jelutakat és sokkal magasabb nyitott hurkos jelet illetve választ produkáltak. A Pure Path hifi erősítő topológiát olyanra terveztük, amilyennek elvileg minden jelútnak lennie kéne.” És itt Einstentől idéz: Egyszerű, amennyire csak lehet, de nem egyszerűbb.”
Ebben az esetben fő pillért képez a rendkívül magas minőségű kettős J-FET, melyet számos bipoláris tranzisztorra csatlakoztattak többszörös kaszkód konfigurációban. „Így minden tranzisztor legjobb képességét akartuk kinyerni, ezért kombináltunk olyan felállást, amit funkcionálisan kettős „szuper” tranzisztornak nevezhetnénk.
A Mark Levinson csapat ezt megtoldotta egy továbbfejlesztett, tükrözött áramút tervezéssel, hogy olyan jelszint modult készítsenek, ami extrém linearitást ígér kiterjesztett sávszélességgel, mielőtt bármilyen negatív visszacsatolást kapna az erősítő. Minden egyes No. 536 monoblokk erősítő belsejében két, hídba kötött végfok található, melyek egyenként hat pár – tehát összesen 24 – magas áramú bipoláris komponenst eredményeznek, mindegyik saját vezérlő tranzisztorról meghajtva. A 16 dB-re korlátozott negatív visszacsatolás, melyet az erősítő áramkörök közelében alkalmaztak, Eichenbaum szavait idézve „a térmélység, nyitottság, basszus és dinamika legjobb kombinációját képes nyújtani”.
KIFOGÁSTALAN MAGATARTÁS
Míg a HFN szerkesztőség még vár a hozzá passzoló előerősítő/DAC forgalomba kerülésére, 2 m hosszú Crystal kábelekkel kötöttem be a Wilson Alexia hangsugárzókat a Mark Levinson No. 536 monoblokk erősítő kimenetére, előfoknak pedig az Audio Research REF 6-ot használtam, szimmetrikus üzemmódban, Transparent összekötő vezetékkel. analóg forráseszközként az SME Model 30/12 (Series V12 karral és Clearaudio Goldfinger MC-vel) és EAT E-Glo phono erősítő üzemelt. Digitális lejátszáshoz megbízható Marantz DV8200 SACD/DVDlejátszóm volt segítségemre. A beüzemelés élvezetesen telt, köszönhetően a jókora szorítófejes hangfalkábel csatlakozóknak és a kapcsolható szimmetrikus/RCA kapcsolónak (megjegyezném, hogy a hátoldali USB aljzat firmware frissítésre, nem pedig USB forráseszközök fogadására van). Bekapcsoláskor az előlapi állapotjelző LED is reagál – ezesetben kékre vált, illetve pirosan izzik vagy fehéren pulzál annak függvényében, hogy a hifi erősítő készenléti, aktív vagy problémás üzemállapotba lép. Ha arra számítasz, hogy fényezni kezdem a múlt nagyjait – hogy látom magam előtt Dan D’Agostino-t, a Krell csúcsfejesét, amint állva hagyja John Curl-t -, nos akkor jól gondolod: ez a vas úgy szól, mint az általam „overkill”, vagy “megátalkodott” jelzőkkel illetett időszak solid-state erősítői. Tehát valamit tisztáznom kell: bármennyire vagyok a csövek rabja, az ördöggel is szeretek táncolni, mint azok a srácok, akiknek a szívét elrabolták az Alfa Spider és TR3 kocsik, de nem bánják, ha kilövik magukat egy izomautóban ülve, hogy kipucolják fejükből a szinuszokat.
Ennek a hifi erősítőnek nem kell végeláthatatlan idő, hogy bemelegedjen, és egy vadabb 8-órás futam után, még csak meg sem mukkan. A magatartása ténylegesen kifogástalannak bizonyult mindvégig. Vizuális benyomásainak egyike nyilvánvalóan a brutalitás, és rendesen magamra ijesztettem, amikor megpróbáltam a KEF LS50-eket rákötni – mi történhet, ha elindítom a zenét és 400W+ erőt kapnak a kis állványos hangfalak? (Az erősítő szenzációsan szólt a parányi KEF-eken keresztül, bár kétlem, hogy bárki is rákötne egy 400 000 Ft alatti hangsugárzót egy több, mint 5 milliós monoblokkra).
RÚG, MINT AZ ÖSZVÉR
Nagyjából, oh, három másodperc kellett, hogy a The Hues Corporation – Rock The Boat analóg és digitális változatait szimultán elindítva (CD: The Very Best Of The Hues Corporation, LP: Freedom For The Stallion) két dolgot azonnal felfedezzek. A Mark Levinson No. 536 monoblokk erősítő úgy rúg, mint egy öszvér, ugyanakkor kellően éles és transzparens is ahhoz, hogy kimutassa a CD és LP közti különbségeket olyan kristálytisztán, hogy még a legmakacsabb anti-hívők is lemenjenek hídba az eltérésektől.
Ami legtöbbször eszembe jutott az „uralkodás” jelző volt, de nem úgy, mint ahogy „nyakon ragadja a hallgatót” a hipermodern maratott kivitelével. Tényleg, majdhogynem ködös lett a magasabb frekvenciákon tevékeny vonósok felbontása, de az biztos, hogy semennyire sem volt fárasztó. Az alsó tartományban a szinte papírszerű szárazság és nyitottság közti egyensúly közel tökéletes volt, ahogy Kodo Heartbeat: Drummers Of Japan lemezén a membránok megtolták a levegőt. És itt örültem neki, hogy a Wilson által gyártott nagy hangfalakra cseréltem a KEF-eket!
Egy monoblokk erősítő, ami szvingel
Ami magával ragadott, az elmúlt években általam hallottakra alapozva, az ellentétek nélküli hangzás, ami a fejlett erősítő kategóriákban megmutatkozik. Itt inkább gondolok a hang természetére, mint az áramkörre. Az olyan modern bajnokok mint Constellation, Soulution, Chord, D’Agoustino, McIntosh, darTZeel és még sokan mások, teljesen elpusztítják a “solid-state” hangzás fogalmát, és a csöves rajongók sem tagadhatják, hogy azzal jött meg a korábban elérhetetlen, meleg hangzás. A Mark Levinson No. 536 hifi erősítő termékeny időszakban érkezett.
Egyfelől a Levinsonok dolga könnyebbé vált azáltal, hogy milyen minőséget várnak most az ilyen erősítőktől, és azt a szintet egyértelműen kézbesíti. Másfelől a verseny erősebb, mint korábban bármikor, és a hallgatók kényszeresen nem az abszurd méréseket illetve hiper-meztelen hangot, hanem saját preferenciájuknak megfelelő “személyiségű” karaktert keresnek – ezáltal különbségeket – minden erősítőben. Miközben a Desi & Billy – Our Time Coming LP-t hallgattam, melyet a McIntosh csöves erősítők fénykorában rögzítettek a No. 536 monó végerősítő teljes egészében analóg üzembe váltott, széles és nyílt hangszínpaddal, felemelően levegős prezentációval. Nem a túlzottan analitikus, mesterkélten átmosott rendszerek, hanem inkább a nagy tranzisztoros darTZeel-ek rokonaként szólalt meg.
Most pedig lépjünk tovább egy azonos hangminőségű, de nem kevésbé zenei anyagra – a The Band’s által előadott Up On Criple Creek egy nagyszabású Chord-ra emlékeztetett, csak kiegészülve határtalan ütőerővel. Levon Helm lábdobja érdekében máris intézkedni kezdett a No. 536, és kellő részlettel közbelépett ahhoz, hogy még a pedált is elképzeljük magunk előtt, mindeközben elég dinamikus skálát produkált az ütések átadásához. Még Jew hárfájának pendüléseikor, ezt a legkevésbé komplex hangszer is képes volt a saját pompájában kiteljesedni.
Utoljára tartogattam Dianne Reeves & Lou Rawl – At Last (Bluet Note CDP 7) c. számát. A duett édes, természetes közepekkel szabadult ki, amikkel így eltérő orgánumuk ellenére könnyen tudott zsonglőrködni a rendszer. Folyamatosan emlékeztettem magam, hogy hogy ez a pár hifi erősítő együtt kevesebbe kerül, mint néhány riválisa az egybeépített megoldások közül, mégis megadja azt a csatorna szeparációt, amit csak a monoblokk erősítő rendszerek tudnak. Dianne és Lou, külön, mégis együtt, ez az erősítő pár valóban szvingel.
Az angol nyelvű cikket Ken Kessler írta. Labor: Paul Miller
Bejelentkezés Mark Levinson erősítő bemutatóra
Látogassa meg bemutatótermünket, és fedezze fel az Ön által kiszemelt eszköz valódi tudását!